Hogyan lehet több embert elérni 2018-ban?

Érdekel egy profi online marketing módszertan?

Kérlek, minden mezőt tölts ki.
Kérlek, adj meg egy valós e-mail címet.
Ez az Email cím szerepel a listában!
Sikeres Feliratkozás!
A DXN hazája: Malajzia

Malajzia 2008 – különleges DXN utazás

Malajzia akkor még csak egy távoli ország volt

Eszembe sem jutott, hogy az elsők között lehetek, akik láthatják is

Abban az időben hajnalban keltem, mentem dolgozni, délután rohantam, hogy az első vonatot elérjem és minél többet tudjak az interneten dolgozni.

Nagyon kényelmes helyzetben vagyok, mert a Tessék vigyázni! Az ajtók záródnak! című könyvünkben részletesen beszámoltam erről az utazásról. 

A fontosabb részeket tehát a könyvből fogom idézni és hozom azt a néhány képet, ami megmaradt

“Két hónapja csatlakoztunk a céghez, amikor 2008. szeptember végén, Laci levelet küldött az akkori hálózat tagjainak egy kihívásról. A lényeg, hogy öt személy, aki a legjobb teljesítményt nyújtja a következő két hónapban, elutazhat Malajziába, a DXN elnökének meghívására és költségére.Nagyon vonzó ajánlat, amiért érdemes volt mindent megtenni, ezért aztán elkezdtünk hajtani.

Addig sem voltak rosszak az eredményeink, de rátettünk még egy lapáttal. A munkának meglett az eredménye, bekerültem az utazó csapatba. 2008. december 10-én felszállt a repülőgép és én rajta ültem.”

Malajzia azóta már három alkalommal látott vendégül, de kamerát mindig viszek :-)“Az utazás előkészítésével kapcsolatban is körültekintőnek kellett lennem. Szabadságra volt szükségem, ráadásul rendkívülire, olyan időszakban, decemberben, amit már régen beosztottak a kollégák között. Ehhez társult még egy körülmény, mert már nem is volt elegendő szabim abban az évben. Nem mondhattam a munkahelyemen, hogy szabadidőmben dolgozom egy MLM cégben és a sikereimért kaptam a jutalomutazást. Ha ezt mondom, biztosan nem segített volna a főnök.

Ezért kicsit átalakítottam a tényeket.

Azt mondtam, hogy egy internetes pályázaton nyertem egy malajziai utazást, amit nem lehet átruházni másra, és pénzre sem váltható. Valójában az utolsó szóig igazat beszéltem.

A főnököm nagyon meglepett, azonnal segítőkészen mellém állt. Ha úgy nyertem, akkor azt nem szabad ott hagyni. Kezébe vette az ügyet és kijárt a cégvezetésnél három nap extra szabit a következő évi keret terhére.

Emlékezetesek maradnak örökre a vezénylő tiszt szavai is, amikor tanácsolta, hogy kamerát vigyek magammal és készítsek rengeteg fotót. Így hátralevő éveimben lesz, mit nézegessek, mert biztosan nem jutok el oda még egyszer ebben az életben. Nem lett igaza.”

Repülőgéppel is nagyon messze van Malajzia. 16 óra az nem semmi.“Ez az utazás azért bírt nagy jelentőséggel, mert még azelőtt, mielőtt a DXN elindult volna Magyarországon, többen el tudtunk jutni a cég központjába. A cég gyáraiba, azokra a farmokra, ahol a termékek alapját képező növények, gyümölcsök, gyógygombák termesztése folyik. A saját szemünkkel láttuk, sőt a saját kezünkbe vehettük az alapanyagokat, megkóstolhattuk a DXN termékeit.

Amikor hazaérkeztünk, még mindig három hónappal a hivatalos piacnyitás előtt álltunk. De már öten a hálózatból, személyesen jártunk a DXN központjában, Malajziában.

Együtt utaztam négy olyan emberrel, akik pozitívan állnak a holnap előtt, akik jót várnak, akik vidámak, de mindemellett képesek nagyon keményen dolgozni, kreatívak, vannak ötleteik, és hajlandók is azokat megvalósítani.

Ha azt mondom, hogy érdekes volt ez a környezet az általában csüggedt, reménytelen munkahelyi társaság után, akkor messze járok a valóságtól. Igazából ég és föld a különbség. Az autóbuszokon utazó tömegről, – akiket nem tudtam nem látni, nem észrevenni –, pedig inkább ne is beszéljünk.

Az új társaságom másról és másként beszélt, mint amit addig tapasztaltam. Nem az volt a téma, hogyan kellene kijönni havi 130.000 Forintból.

Arról folyt a társalgás, hogy miként lehetne 1.300.000 Forintot csinálni havonta.”

“A céges vezetők nem igazán értették, miért ragaszkodunk az azonnali megálláshoz. Mondták, hogy lesz még számtalan alkalom fotót készíteni, de mi nem tágítottunk. Nekünk annál a reklámtáblánál kellett a fotó, mert ez tuti volt, és ki tudja, hátha nem találunk többet. Egy ilyen fotó nélkül mégsem jöhettünk haza.

Később megértettük, hogy mire gondoltak kísérőink, mert az út mindkét oldalán, szinte minden kilométerben láttunk egy-egy DXN-es óriásplakátot.”

Olvasd el a könyvet!

“Az első estén a DXN akkori marketing igazgatója és szűk stábja meghívtak egy hagyományos maláj vacsorára.

István már többször járt a térségben, a repülőn kaptunk tőle élménybeszámolót. Mondta, hogy biztosan megismerhetjük majd a híres Tom Yam levest.

Úgy emlékszem, hogy ebédre valami gyorséttermi menü jutott, mert napközben a DXN irodában tanultunk. Erről majd még ejtek néhány szót, de most maradjunk az ételeknél, mert bennünket, magyarokat a hasunk mindig nagyon érdekel. Ha megnézted a fotót, amit az autópálya mellet készítettünk, akkor láthattad, hogy a társaság nagy része ezt mindig elég komolyan is vette.

Tehát napközben nem igazán jutottunk fajsúlyosabb ételhez, így aztán gyúrtunk erősen a vacsorára. Majd elfelejtettem. István nem túl pozitívan beszélt a keleti konyháról, a Tom Yam levesről pedig még kevésbé.

Különteremben fogadtak minket. Az étterem felső szintjén csak egy asztal állt, és ötünket öten vártak.

Az asztal két szélén két hordozható gázlángon, két hatalmas fazékban gőzölgött valami. Mellettük láthatóan nyers hozzávalók sorakoztak, amikről a mi magyar ételekhez szokott szemünk keveset tudott beazonosítani. A rákot és a halat megismertük, de sok minden mást nem. A marketingigazgató, saját kezűleg helyezte ezeket az azonosíthatatlan akármiket a forró vízbe. Az illat elég felkavaró élményt adott. Hogy őszinte legyek, jobban örültem volna, ha marhalábszár pörkölt illatát érzem. Laci is szívesebben látott volna néhány szusit az asztalon, hiszen az a kedvence.

Viszont rögtön megértettük, hogy, ami történik, és amit készítenek, az csak a kivételes vendégeknek jár. Na és persze küszöbön állt a megegyezés, egy egész földrészre kiterjedő piacnyitásról. Lesz, ami lesz, ezt a próbát ki kell állnunk.

A Tom Jam leves nem is rossz! Ami a tányéromba került, mindent megettem. Érdekes, szokatlan, egzotikus ízek.

Udvariasan legyűrtem egy adagot, láttam, ahogyan Laci is küzd a magáéval.”

“Egy egészen más kép fogadott minket, mint egy nappal korábban. A gyógyszergyár, és a főkapu közötti, nagy, szabad teret, fehér sátortetők töltötték be, árnyékot adva a több, mint kétezer résztvevőnek. A sátrakat tartó vasakra erős ventilátorokat szereltek, melyek folyamatosan terelték a trópusi hőséget hordozó levegőt. Ezzel egészen elviselhetővé tették a tömeg számára a rendezvény perceit. Amikor odaértünk, éppen Dr. Lim, a DXN elnöke beszélt. Mi nyugodtan szemlélődtünk a hátsó sorok mögött, onnan figyelve a történéseket. Alig telt el pár perc, megjelent mellettünk Sofia, akivel, két nappal korábban, a marketing igazgató vacsoráján ismerkedtünk meg. Visszautasítást nem tűrve hívott magával minket előre. A második sorban biztosítottak helyet, így a legnagyobb vezetők közé ülhettünk. Pont az elnök úr beszédének a végére értünk oda, de abban a pár percben, attól függetlenül, hogy nem értettem, amit mondott, megszerettem a stílusát. Egy olyan embert láttam, aki tudja hová megy, érdemes vele tartani. Jól látszott, tiszteli és szereti azokat az embereket, akikhez beszél. Szinte kézzelfoghatóan érezhető volt az a szeretet és tisztelet is, ami a hallgatóság felől áradt a szónok felé. Ebben nem volt semmi kimódolt, olyan valószínűtlenül őszinte légkör uralkodott. Máris egy okkal többel rendelkeztem, hogy imádkozzak Laci és István tárgyalásai sikeréért.”

Sajnos nem maradt erről egyetlen kép sem, pedig jó sok készült, ezért ide a korábbi farmlátogatásunk képei kerülnek:

“Dr. Lim elköszönt és el is ment, ezek után rögtön egy ismerős arc jelent meg a pulpituson. Néhány nappal korábban, sofőr szerepben ismerhettem meg Asist, akiről akkorra már kiderült, hogy a DXN egyik csúcsvezetője. Nem mondott hosszú beszédet, inkább csak jó étvágyat kívánt a résztvevőknek az ebédhez. Aztán rögtön hozzánk jött, és ismerősökként üdvözölt minket. Kezdett felborulni bennem egy csomó dolog, ami évtizedek alatt normává vált. Elég fura és nehezen kezelhető érzések kavarogtak bennem. Nem tudtam mit kezdeni velük egymagam, mindenképpen kellet hozzá egy olyan nagyszerű barát, mint Laci. Állandóan szemmel tartott, minden lehetséges módon biztatott, terelgetett. A mozdulataival, a gesztusaival, a humorával és elsősorban a vezetésével vitt magával, és megkönnyítette ezeket a pillanatokat. Hiszen mit is hoztam magammal otthonról? Évtizedes tapasztalatokat, amik arra intettek, hogy egyszerű emberként, egyszerű melósként a legjobb, ha a “főnökök” jelenlétében csendben maradok, „illedelmesen” a háttérbe húzódok, sőt, ha tudok, jól teszem, ha gyorsan lelépek. Itt pedig, egy világcég legmagasabb szintű vezetői fontosnak tartanak üdvözölni engem, a buszvezetőt. Megszorítják a kezemet, mosolyogva érdeklődnek a hogylétünk felől. Itallal, étellel kínálnak, kávét hoznak, és minden kívánságunkat lesik.

Nesze neked buszvezető! Kezeld ezt a helyzetet! Helyezd el magadat a képben! Laci bátorítása nélkül nem ment volna.”

Olvasd el a könyvet!

A záróképek Kuala Lumpurban, a DXN Service Centerben és a Jane Yauval közös ebéden készültek:

Sokan jöttek már velünk ugyanide, 2008 óta.
Az ő utazásuk is az első lépéssel kezdődött:
csatlakoztak hozzánk, ahogyan mi Lacihoz.
Utazz velünk Te is!

Csatlakozz hozzánk!

8pont8 SHOW

8pont8 SHOW

A moziterem hatalmas vásznán, a profi kivetítő segítségével, elröpítünk Téged is Malajziába másfél órára...

Piramis minden, ami jól működik

Piramis? – Ez...

A legszebb, hogy ilyen kis piramis bármennyit épülhet az MLM-ben, teljesen mindegy, hogy valaki évekkel ezelőtt, vagy csak tegnap csatlakozott, bármikor belefoghat, és felérhet a...

Látod a lehetőséget a hálózatépítésben és kipróbálnád az online marketing erejét?

Kérlek, minden mezőt tölts ki.
Kérlek, adj meg egy valós e-mail címet.
Ez az Email cím szerepel a listában!
Sikeres Feliratkozás!